Ismered ezt az érzést? Azt,hogy már nem keresed a folyósón,néha már látni se akarod.Azt mondod másoknak,hogy nem szereted,néha már te is elhiszed...De egy hideg őszi este,hazafele jövet felbukkan a szivedben a hiány,s csak arra vágysz ,hogy kilépjen egy fa mögül és újra átöleljen...bármit megadnál érte.Hazaérsz,bekapcsolod a rég hallott számot,eszedbe jutnak az emlékek,majd észhez térsz és kikapcsolod a zenét. Behunyod a szemed,bebujsz a hideg ágyadba,magadhoz öleled a macidat majd azt suttogod:Nem szeretem.Belül feszit,kinoz a vágy,hogy kiáltsd : De igenis szeretem.Ehelyett oldalra hajtod a fejed,lekapcsolod a villanyt és megszünik a valóság hisz az álom szebb mind a tudat,hogy ő sosem fog ujra szeretni...talán soha nem is szeretett