"Éjszaka van, nagyjából 1:30. Odakint vihar tombol, és én ébren vagyok. Tudod jól, miért. Kicsit félek a villámoktól.Tulajdonképp nagyon is...De valójában nem ezért vagyok még ébren. A legutóbbi -és egyben az utolsó- találkánk épp ilyen időben zajlott. Ültünk a kocsiban, beszélgettünk, és élveztük hogy az a perc, értük van. Csodálatos volt minden lélegzetvétel, minden érintés minden szó, minden, amit akkor adtunk és kaptunk. Úgy volt csodás minden ahogy volt. Emlékszem hogy nyugtattál hogy nem lesz semmi baj. Én pedig hittem neked. Kizártam a tomboló vihart, csak te voltál. Te és én. És nem féltem semmitől.. a világ legjobb embere volt velem, akit ezek mellett mindennél jobban szerettem... nem volt okom a félelemre..."