" Tudod, én mindenre emlékszem. Emlékszem, az első találkozásra. Ott vártál a parkban, emlékszem, hogy a fekete nadrágod és azt a halálfejes pólódat viselted.. Na és persze azt a nyakláncod..Emlékszem, hogy úgy néztél rám, mintha én egy csoda lennék. A te csodád. Emlékszem, mennyit tiltakoztam, és arra is hogy végül milyen édes volt az az első csók. Emlékszem, mennyit bókoltál nekem akkoriban. Még ma is emlékszem mindre. De tényleg. Emlékszem továbbá arra is, hogy milyen gyerekesen viselkedtem, de arra is, hogy mikor álltam a saját lábamra, neked köszönhetően. És igen, ezt akkoriban csókokkal köszöntem meg.. Azokkal az édes, különleges csókokkal, amikben szívünk lelkünk benne volt. De emlékszem arra is, hogy mennyi mindent megtettünk a másikért. Úsztunk árral szemben is..Szinte látom a naplementéket, és érzem azokat az illatokat amiket akkor éreztem, amikor együtt voltunk. Azt mondtam, mindez bűn. És igen az. Az, hogy két ember szereti egymást, a világ legédesebb bűne. És újra elkövetném veled. Csak.. sokkal tovább."